Húshasznosítású fajta

Skóciai eredetű, a világban széles körben elterjedt húsmarha fajta, amelyet napjainkban több típusban tenyésztenek. Elnevezése arra a két grófságra utal (Aberdeen és Angus), ahol ennek a fajtának a legfontosabb vonalait nemesítették. Kezdetben kistestű, korán érő fajta volt. A több évtizedes céltudatos szelekció és párosítás során azonban rendkívül korszerű és népszerű fajtává vált. A brit szigetek mellett elterjedt egész Európában, Észak és Dél- Amerikában, Új-Zélandon és Ausztráliában.

A fajta jellemzői

Genetikailag szarvatlan, könnyen kezelhető, a csoportos szabad tartásmódban jól tartható fajta. Az emberrel szemben nem agresszív. Színe egyszínű fedett fekete vagy recesszív módon öröklődő sötétvörös színváltozat. Az állomány megközelítőleg háromnegyed része fekete. Termelési tulajdonságokban nincs jelentős különbség a fekete és vörös színváltozatok között.

Feje kicsi, arányaiban rövid és széles. Testalkata ideális húshasznú tehén típusát tükrözi. Alsó és felső vonala párhuzamos. Törzse téglatest, széles és mély. Nyaka rövid és erőteljesen izmolt. Lábai rövidek. Csontozata finom és vékony. A tehenek kifejlett kori élősúlya 500-600 kg, a bikák 800-1000 kg súlyúak. A betegségekkel szemben ellenálló, a takarmányozási és tartási körülményekre közepesen igényes.

A fajta egyik legkiemelkedőbb tulajdonsága a jó reprodukciós képessége és kiváló anyai tulajdonságai. Az üszők 13-15 hónapos korban termékenyíthetők. Jól szaporodik, könnyen ellik. A borjak születéskori testtömege 25-30 kg. A tehén elegendő tejet termel, és jól neveli a borját. A 205 napos korra korrigált borjútömeg gyakran eléri a 250-300 kg-ot. Keresztezési kombinációkban anyai fajtaként ideális.

Hízékonysága közepes. A borjak napi testtömeg gyarapodása 8 hónapos korig, legelőn tartva, átlagosan 950-1050 gramm. Gyors fejlődésű. Intenzív hizlalás során tömeggyarapodása kimagasló, de 500 kg élőtömeg felett erőteljes faggyúsodásra hajlamos. Húsa finom rostú, márványozott és rendkívül ízletes, speciális steak- hús. A hizlalt növendék bikák vágási kitermelése 60-62%. A fajta amerikai és a német változata tömegesebb és rámásabb az eredeti skót típusnál.

Tehén testtömege: 500-650kg; Bika testtömege: 900-1100kg; Borjú születési súlya: 30-35kg; Üszők tenyésztésbe-vétele: 13-15hónap Ellés lefolyása: könnyű; Tejtermelés: 8-10 kg; Választási súly: 180-200kg; Bikák STV alatti súlygyarapodása: 1200-1600g/nap; Vágási kihozatal: 58-60%; Értékes húsrészek aránya: 41-43%

Bővebb információ a tenyésztési programban olvasható!

Húshasznosítású fajta

A Galloway fajta Skócia délnyugati részén Galloway város környékén alakult ki, a szigetország legősibb szarvasmarha fajtája. Kis testű, genetikailag szarvatlan, általában fekete színű, de ismert deres, fehér és vörös változat is. Az újszülött borjak mahagóni barnák. A fajta értékes elsősorban az, hogy nehéz hegyi körülmények között is rendkívül jól alkalmazkodik, hazai viszonyainkhoz is tökéletesen honosult. Olyannyira ősi, hogy hazájában és általában Európában is csak egészen egyszerűen "bölény"-nek hívják őket.

Mellső lábai rövidek, lábszerkezete jól alkalmazkodik a hegyvidéki, illetve szélsőséges talajviszonyokhoz is. Kétrétegű, hosszú felszőrből és sűrű aljszőrből álló bundája a szélsőséges körülmények elviselését is lehetővé teszi. Legelőkészsége nagyon jó, kis igényű, a hó alól is kikaparja a füvet. Szinte minden növényt elfogyaszt, így a legelőterületet tökéletes állapotban tartja és hagyja hátra.

Húsminősége jellegzetes, az angolszász fogyasztói igényeknek mindenben megfelelő, hazájában rendkívül keresett.

A Galloway fajtánál az egyedi, megfelelően márványozott, vadas jellegű, ízhatású és kiemelkedő minőségű húst most kezdi felfedezni az igényes fogyasztói társadalom.

Bővebb információ a tenyésztési programban olvasható!

Húshasznosítású fajta

A hereford eredeti származása csak feltételezéseken alapul, de egyetértés van abban, hogy egy kistestű brit vörös marhától és egy nagyobb walesi fajtából származik, amelyből egykor sok volt Anglia és Wales határán. A nevét Herefordshire megyéről kapta, Anglia történelmi mezőgazdasági régiójáról, ahol a fajta kifejlődött. Különböző mezőgazdasági szerzők már a korai 1600-as években megemlítették a fajta eredetét Herefordshire megyében. Az 1700-as és az 1800-as évek elején ezen a területen már dokumentált nyilvántartást vezettek róla. A korabeli leírások kiemelik a fajta szilárd szervezetét, igénytelenségét, ellenállóképességét. Ezek a tulajdonságok a mai hereford fajtának is értékes jellemzői. A fajta mai értelemben vett tenyésztése Benjamin Tomkins nevéhez kötődik, aki az apjától örökölt állományában következetesen a jó növekedéssel, kiváló legelőkészséggel rendelkező, jó szaporaságú állatok szaporítására törekedett. Legendássá váltak az alapító állatok (Silver, Pidgeon és Mottle). Mindez 18 évvel azelőtt volt, hogy Robert Bakewell elkezdte kifejleszteni állattenyésztési elméleteit, amelyek a kor állattenyésztésére nagy hatással voltak. Más úttörő tenyésztők is követték Tomkinst és amunkásságuk révén a herefordshire-i szarvasmarha világszerte ismert lett. Eljutott és népszerűvé vált mindenhol, ahol a legeltetéses húsmarhatartás a megélhetés forrása volt. A fajta egyedei az 1700-as és az 1800-as évek elején jóval tömegesebbek voltak. Egyes forrásmunkák szerint a kifejlett bikák elérték az 1360 kg-ot, vagy többet. Cotmore nevű kiállításgyőztes bika 1770 kg-ot nyomott, mikor bemutatták 1839-ben. A fajta típusa és felépítése fokozatosan változott és a kevésbé extrém méretű állatok kerültek előtérbe. A hereford volt az első angol marha, melyet elismertek önálló fajtaként.

A fajta jellemzői:

Színe fedett vörös/mélyvörös, jellegzetesen szabályos fehér tarkázottsággal (marfolt, fej, farokbojt, lábvégek), gyakori a göndör szőr. A fajta eredetileg szarvalt, de mára az állomány több mint kétharmada szarvtalan. Testalkata ideális húshasznú tehén típusát tükrözi. A fajta két ismert változata a zömökebb és teltebb angliai fajta, valamint az igénytelenebb, megnyúltabb, némileg nagyobb rámájú amerikai (ranch) típusú. Egy újabb változataként tartják nyilván a kanadai herefordot, amely az előbbieknél kedvezőbb húsformájú és növekedési erélyű. Háta és fara egyenes, jól izmolt. A hát feszes, alsó és felső vonala párhuzamos. Törzse szögletes, téglatestre hasonlító, hosszú, széles és mély. Feje arányos és rövid, széles homlok és arctájék, orrvonala egyenes. Nyaka rövid és erőteljesen izmolt. Lábai nem túl hosszúak, csontozatuk finom. Szabályos lábállás, feszes ízületek, kemény körmök jellemzik. A tehenek kifejlett kori élőtömege 500–600 kg, a bikák 800–1200 kg tömegűek. Könnyen kezelhető, a betegségekkel szemben ellenálló, a takarmányozási és tartási körülményekre közepesen igényes. A fajta legelőnyösebb tulajdonságai, hogy könnyen kezelhető, jó legelőkészségű, kondíciótartó, kiváló takarmányértékesítés, jó növekedési erély és húsformák, hosszú hasznos élettartam, jó reprodukciós képessége és kiváló anyai tulajdonságai. Mérsékelten korán érő (14–16 hónapos korban az üszők termékenyíthetők), könnyen ellő, a borjak születéskori testtömege 25–35 kg. A tehén elegendő tejet termel, és jól neveli a borját. A 205 napos korra korrigált borjútömeg üszőknél eléri a 190-220, a bikáknál a 220-230 kg-ot átlagos magyarországi legelő adottságok mellett. Hízékonysága közepes, a borjak napi testtömeg gyarapodása 8 hónapos korig, legelőn tartva, átlagosan 900–1000 gramm. A választott borjak intenzív hízlalásban átlagosan 1200–1300 g napi súlygyarapodást érnek el, de nem ritkák a kiemelkedő, 1500 g napi gyarapodást elérő egyedek. Optimális hízlalási végsúly 500–550 kg, az e fölötti tömegnél faggyúsodásra hajlamos. Húsa finom rostú, porhanyós, jól márványozott és rendkívül ízletes, speciális steak–hús. A hizlalt növendék bikák vágási kitermelése 60-62%.

Bővebb információ a tenyésztési programban olvasható!